Vérehulló fecskefű

Az ókori Görögországban a látás javítására, sárgaság és bőrkiütés kezelésére javasolták a vérehulló fecskefüvet. A középkori kolostorok orvosai görcsöket, fekélyeket enyhítettek vele. Napjainkban az epeutak, gyomor, belek görcseinek, valamint szemölcsök kezelésére alkalmazzák.

Latin név: Chelidonium majus

Népies név: gódirc, cinodón, vereslőfű

Angol név: greater celandine, tetterwort, bloodroot

Növényi tulajdonságok: A mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozik, 30-100 cm-re nő. Elágazó szára sárga színű tejnedvet hordoz. Réteken, bozótosban lelhető fel.

Hasznos rész: tejnedve, friss gyökere, föld feletti része

Előfordulás: Közép- és Észak-Ázsia, Európa, Észak Amerika

Hatóanyagok: alkaloidok (több mint 30 féle), kapszaicin, a tejnedv fehérjebontó enzimeket is tartalmaz.

Hatások: antivirális, fájdalomcsillapító, görcsoldó, nyugtató, könnymirigy stimuláló

Javasolt: szemölcs (verruca vulgaris) eltávolítására, a gyomor, belek, epeutak görcseire alkalmazható.

Ellenjavallt: máj és epegyulladás esetén belsőleg nem alkalmazható

FONTOS:

• Mivel a növény mérgező, ezért egészséges bőrre nem szabad cseppenteni.
• Túladagolás esetén sárgaság jelentkezik.

Homeopátiás alkalmazás: máj és epebetegségek esetében

Érdekességek:

1. Az ókori görög orvosok „khelidon”-nak, azaz fecskének nevezték, mivel a fecskék érkezésének időszakában borult virágba.
2. A száraz fű porát állatok testére dörzsölik a légycsípések ellen.