Útifű (lándzsás)

A lándzsás útifű friss levelét a népi gyógyászat külsőleg sebek, bőrsérülések, fertőzések kezelésére alkalmazta. Belsőleg erőteljes hurutoldó hatást fejt ki, magja a béltartalom mennyiségét növeli, székletlazító.

Latin név: Plantago lanceaolata

Népies név: forrásfű, szerelemlapu, farkasnyelv

Angol név: Buckhorn plantain

Növényi tulajdonságok: Az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozik, keskeny-lándzsás levelekkel rendelkezik, 10-40cm-re nő.

Hasznos rész: szárított, ill. friss föld feletti részek

Előfordulás: Ázsiában, Európában őshonos, mára szerte a világon elterjedt, rétek, száraz gyepek lakója

Hatóanyagok: iridoid glikozidok, tanninok, fenil-etanoid, nyálka poliszacharidok, cserzőanyagok, flavonoidok

Hatások: nyálkaoldó, köhögéscsillapító, bőrnyugtató, székletlazító, antibakteriális

Javasolt: hurutoldásra, köhögéscsillapításra, székletlazításra, friss levelét külsőleg bőrnyugtatásra rovarcsípés esetén

Homeopátiás alkalmazás: nem jellemző

Ellenjavallt: várandósoknak és szoptató kismamáknak