Tiszafa (közönséges)

Latin név: Taxus baccata

Népies név: tiszafenyő

Angol név: Yew

Növényi tulajdonságok: A tiszafák (Taxaceae) családjába tartozik, fésűs, kétsoros tűlevelekkel rendelkezik, 15-30 méterig nő.

Hasznos rész: friss hajtások

Előfordulás: Európában, Délnyugat-Ázsiában, Észak-Afrikában őshonos

Hatóanyagok: cianogén glikozidok (taxifillin), diterpén alkaloidok (taxán), biflavonoidok

Hatások: erősen mérgező, szívre, keringésre ható

Javasolt: a népi gyógyászat menstruáció megindítására, bélférgességre, szívgyógyszerként adta. Mára csak gyógyszeripari (ovárium és emlődaganat terápia), ill. homeopátiás felhasználása van.

Homeopátiás alkalmazás: bőrkiütés, emésztési panaszok

Ellenjavallt: várandósoknak és szoptató kismamáknak  

Érdekességek:

1. A legnehezebb és legkeményebb tűlevelű fa.
2. Nagyon lassan, évente 2-3cm-rel növekszik.
3. Ellentétben más növényfajokkal, a tiszafának csak a piros termése ehető, minden más része, így magja is erősen mérgező.
4. Normandia területein 2000 éves példányok is élnek.
5. Az ókori Görögországban és Rómában a látomások és varázslatok istennőjének, Hekaténak volt a fája.
6. A britek szerint a temetőkben élő tiszafa egészen a holtak szájáig ér, a lélek újjászületését szimbolizálja.
7. A taxus összefügg a toxon szóval, amelynek íj a jelentése, a toxikoné pedig méreg. Mivel az íjak és tőrök markolatai tiszafából készültek, a nyílvesszőt pedig tiszafa mérgében mártották meg, ezért a tiszafa sok helyen a halállal fonódik össze. De nem csupán a halál, hanem ugyanakkor a megújulás szimbóluma is.