Orbáncfű

Latin név: Hypericum perforatum

Népies név: lyukaslevelűfű, csemegefű, vérfű, patikai csengővirág

Angol név: St. John’s Wort

Növényi tulajdonságok: Az orbáncfűfélék (Hypericaceae) családjába tartozik, 30-60 cm-re nő. Erdőkben, mezőkön, száraz hegyvidéken él.

Hasznos rész: leveles, virágos friss herba

Előfordulás: egész Európa, Új-Zéland, Ázsia, Dél-Afrika

Hatóanyagok: hipericinek, hiperforin, flavonoid, rutozid, hiperozid, biapigenin, antonok, cserzőanyagok, illóolaj

Hatások: Antidepresszáns, nyálkaoldó, vizelethajtó, veseműködést serkentő, gyomorsav közömbösítő.

Javasolt: Depresszió, szorongás kezelésére, sebkezelésre, gyomorsav túltengésre, vizelethajtásra, szellemi kimerültség, klimax tüneteinek enyhítésére. Bőrgyulladás és ekcéma kezelésére külsőleg.

Ellenjavallt: nem ismert

FONTOS: alkalmazása alatt a napozást, napfényt, szoláriumot kerülni kell, különösen az érzékeny bőrűeknek

Homeopátiás alkalmazás: sérülések, különösen a gerincvelő, agy, fül, orr, lábujjak, hátsérülés esetén

Érdekességek:

1. Azért nevezik perforatumnak, mert levele fénybe fordítva olyan, mintha át lenne lyuggatva. Valójában mindez az illóolaj-járatok kivezető-csöve.
2. A friss virágok összemorzsolva vörösbarna levet eresztenek, amely nem más, mint az orbáncfű legfőbb hatóanyaga, a hipericin.
3. Német neve Johannes-fű, napforduló-fű, amely arra utal, hogy június 24-én borul virágba.
4. Az ókorban az istenek képmása fölé akasztották az orbáncfüvet, hogy elkerüljék a rossz szellemeket.

Receptek:

1.         Idegerősítő tea: 50g orbáncfű, 25g citromfűlevél, 20g golgotavirág, 5g levendulavirág