Csipkebogyó

Talán különösnek tűnik, hogy a csipkebogyó a több mint 100 féle rózsafaj egyikének, a gyepűrózsának –más néven csipkerózsának – termése. Napjainkban magas C-vitamin tartalma miatt fogyasztják tea, valamint étrend-kiegészítő formájában.

A rózsafélék ismerete az ókorba nyúlik vissza. Az ógörögök az istenek ajándékaként tartották számon. Először a rózsát a virágok királynőjének Sappho nevezte, az i.e. 7. században, amely máig fennmaradt és a rózsa méltán vonult be a virág-legek könyvébe, mint a ”legszebb”. A korai kereszténységben a csipkebogyót szent gyümölcsként tisztelték.

A csipkerózsa (latinul Rosa canina) számos népies elnevezést tudhat magáénak, mint például a bicskefa, parlagi rózsa, vadrózsa, tüskefa. Hazánkban igen elterjedt rózsafélének számít, mely erdők, mezők mentén, cserjésekben szeret élni. Akár két méter magasra is megnő, jellegzetes horgas tüskékkel és éles, fűrészes levelekkel rendelkezik. A gyepűrózsának nem csupán a termése, hanem virága is értékes hatóanyagokat hordoz. Illóolajban, csersavban, pektinekben, karotin vegyületekben, C-, K-, E-, B-vitaminokban, citromsavban bővelkedik.

Természetesen az értékes vegyületeinek mennyisége sok külső tényező befolyása alatt áll, mint például a hőmérséklet, a talaj táptartalma, a folyadékellátottság, valamint a termés szedésének időpontja, tárolásának körülményei, feldolgozásának módja, stb. Varró Aladár, 1931-ben megjelent könyvében például azt írja, hogy a csipkebogyó C-vitamin tartalmát a kőedényben tárolással lehet megőrizni.

Keresve sem találhatunk még egy olyan növényt, amelynek termése 400mg/ 10dkg C-vitamint hordoz. Mindez azt jelenti, hogy naponta 6 db érett bogyó fedezi a javasolt bevitelt, amellyel a fertőzések jelentős része kivédhető. Azonban nem csupán az immunrendszer erősítésében játszik szerepet.

Támogatja az emésztést, fokozza a vizelet-kiválasztást, enyhíti a vesegörcsöt. Emellett antibiotikum kúra után főzetének kortyolása segíti a jótékony baktériumok szaporodását. A menstruációs fájdalmakat is képes enyhíteni. Illóolaját az aromaterápiában élénkítő, frissítő hatása miatt előszeretettel alkalmazzák. Mivel zsírtartalmának 44%-a gamma-linolénsav, 35%-a linolénsav, ezért az ekcémás és psoriasisos bőr regenerációját, valamint gyulladáscsökkentését hatékonyan segíti.

Lekvár, likőr, bor, pálinka is készíthető belőle. Mivel a C-vitamin tartalom hő hatására szétesik, ezért főzete nem – ill. csak a friss gyümölcs C-vitamintartalmának töredékét hordozza. Ezért legtöbb esetben a langyos vízben ártatást javasolják az antioxidáns hatás érvényesítéséhez.   

Latin név: Rosa canina

Népies név: gyepűrózsa

Angol név: Rosehip

Növényi tulajdonságok: A rózsafélék (Rosaceaeae) családjába tartozik, 5m-re növő bokor, cserjésekben él

Hasznos rész: termése

Előfordulás: Európától Közép-Ázsiáig megtalálható

Hatóanyagok: karotinoidok, cseranyagok, C-vitamin, pektin, gyümölcssav

Hatások: vizelethajtó, enyhe hashajtó, ízfokozó

Javasolt: vesekő, húgyhólyag, vesebántalmak, artrózis, felső légúti hurut

Ellenjavallt: várandósság, szoptatás alatt, valamint számos gyógyszer (pl. véralvadásgátlók, alumínium, ösztrogén, lítium) szedése, ill. betegségek (pl. vesekő, vérzékenység, cukorbetegség, thalassémia, hemosziderózis) meglétekor